2010. március 16-án lett átadva a felújított kiállítás, melynek címe: " A felhővel a lélek rokon"  A kiállítás fejlesztése az NKA Felemelő század program keretében valósult meg.

Képes beszámolót az "Események" menüpont alatt láthatnak.  Részleteket a kiállításról a "Képek" menüpont alatt.

Sok szeretettel várunk minden kedves látogatót kiállításunk megtekintésére!

A fénykép az ünnepélyes átadáson készült.

---

 

 

Farkas Lajos:

 

Majsai Károly alapító igazgató emlékére

 

A Petőfi Sándor Emlékmúzeum fontos szerepet tölt be Szalkszentmárton kulturális életében. Az intézményt évente több ezren látogatják az ország különböző részeiből, de népszerű a határon túli magyarok körében is. Azonban nem sokon múlott, hogy ma ez az  épület nem létezik, múzeumról pedig egyáltalán  szót ejthetünk.   Mindjárt az elején szögezzük le, ha nincs egy Majsai Károly nevezetű lelkes helytörténész, lokálpatrióta és nagyszerű magyar ember, akkor ma nem beszélhetünk Petőfi Emlékmúzeumról sem. Nemcsak a Petőfi ház megmentése volt fontos, hanem az a tudományos munkásság is, amit közel 60 éven át kifejtett. A legnagyobb Petőfi kutatók, beleértve Fekete Sándort, Illyés Gyulát vagy Dr. Kerényi Ferencet, valamennyien megemlítik ugyan Petőfi Sándor szalkszentmártoni tartózkodását, de 2-3 mondatnál többet nem írnak róla.

Majsai Károly volt az, aki szinte napi pontossággal tárja fel a költő és családja itteni életét, Petőfi itt írt 112 versét, két drámáját és egy regényét. Mindezt 1996-ban kiadott könyve tárja fel a nagyközönség elé, ami felbecsülhetetlen irodalomtörténeti értékkel bír.

Minden községben vannak meghatározó egyének, akik formálták az ott élők életét, nevük szinte összeforrt az adott település nevével. Majsai Károly egész életét településének szentelte. Átélte a második világháború zivatarát, egy hajszálon múlott, hogy a szerb partizánok és az oroszok ki nem végzik, mint Délvidéken elfogott magyar honvédet. Később mint népszerű pedagógus és kitűnő labdarúgó választhatott volna a különböző városok ajánlatai között, ő azonban hódmezővásárhelyi feleségével inkább hazajött Szalkszentmártonba. Nemcsak tanította, hanem nevelte is a szalkszentmártoni gyerekeket, a tudás mellett hazaszeretetre, magyarságtudatra is ébresztette őket. 2004-ben bekövetkezett halálával elment az utolsó Gárdonyi féle lámpástanító, vagy Petőfi féle vén zászlótartó.

A Petőfi ház volt a mindene, szinte harmadik gyermeke. „A ház maga már most több mint kocsma a község leglátogatottabb épülete lett. Valóságos alföldi aggóra” - írja Majsai Károly alapító múzeumigazgató egyik levelében. Minden egyes múzeumi tárgy az ő emlékét őrzi, ha az épületre ránézünk, Majsai Károlyt látjuk.

A második világháború után, főleg 1947-től fokozatosan háttérbe szorul a március 15-ék mondanivalója, majd 1949-ben megszüntették a hajdani Petrovics-árenda rendeltetésszerű felhasználását. A begyűjtési rendszer kialakításával Petőfi szobájában tojás, uborka és zsírbegyűjtőhely lett, míg az épület többi helyiségében a parasztok padlásairól lesöpört gabonát helyezték el.

Dienes András Petőfi kutató erről így ír 1957-ben:

„Mikor beléptem a kapun mintha arcul vertek volna. Szemét, szenny, állati hulladék mindenütt. A mennyezet felszaggatva, mert könnyebb feltépni a padlást és leönteni a kukoricát, mint zsákolva lehordani. Mint ahol meghalt a gazda, most ebek harmincadján a ház. A költő szobájában ládahegy áll, a tetejében csokornyakkendős ember ül, de olyan gőggel, mintha az égben ő hajtaná a Göncölszekeret: egyébként beretválatlan, szivar a szájában. Ez a begyűjtési minisztérium szakembere, az uborka-begyűjtési kirendeltség vezetője, mert az csak természetes, hogy egy négyezer lakosú községben egyedül Petőfi Sándor szobájában lehet uborkát gyűjteni”

Az 56-os forradalom után, Majsai Károly fiatal tanár közreműködésével sikerült úttörőotthonnak megnyerni a Petőfi-házat. A költő nevét viselő úttörőcsapatnak hervadhatatlan érdemei vannak az épület megmentésében. Ekkor kapcsolódnak be a szülők is, a gyermekeik által folytatott munkába. Hosszú éveken át kezük munkájával óvták, gondozták a házat felélesztve ezzel elődeik Petőfi szeretetét. A mai Petőfi Sándor Emlékmúzeum anyagának legnagyobb részét az ő segítségükkel gyűjtötték be- így a Petrovics-Petőfi ereklyegyűjteményt is.

Az emlékmegőrzés mentette meg egy barbár kommunista pusztítástól Petőfi és szülei egykori lakóházát, s ebből a hajlékból a költő születésének 150-ik évfordulójára az összegyűjtött relikviákból, a költő korát idéző tárgyakból hazánk egyik legnagyobb Petőfi Emlékmúzeuma lehetett.

1972. szeptember 24-én nyitja meg kapuját a Petőfi Sándor Emlékmúzeum, majd nemsokára a Hazafias Népfront égisze alatt a Petőfi Irodalomtörténeti és Múzeumbaráti Köre, amely a szalkszentmártoni Petőfi-kultuszának újabb fellendülését adta. Mindenki számára természetes volt, hogy az intézmény igazgatója Majsai Károly lett, aki 25 éven keresztül nagy odaadással vezette a múzeumot.

A közelmúltban felújított Petőfi Sándor Emlékmúzeum közművelődési valamint múzeumpedagógiai téren is jelentős eredményeket tud majd megvalósítani, hogy méltóképpen folytatni tudja azt, amit Majsai Károly elkezdett, aki az alapokat fektette le, kinek nevét az idő múlásával, a legnagyobb tisztelettel kell kiejteni. Talán megérjük azt, hogy egyszer Szalkszentmártonban egy utca viselheti nevét, mondjuk egy Néphadsereg vagy Uram, bocsáss Marx utca helyett.

Sztevánovity Zoránnak van egy száma, melynek címe „Van ott fenn egy ország”

Ha van ott fenn egy ország, akkor van ott egy múzeum is, ahol most Majsai Károly ül, a régi és már szintén eltávozott nagy múzeumigazgatókkal és most néznek bennünket, ott fenn.

Karcsi bátyánk rágyújt egy cigarettára, lenéz, és azt mondja:

Szép volt gyerekek!

 

 

Elhangzott 2011.03.15-én  a Majsai Károly alapító igazgató emlékére felállított emléktábla avatáson. (Állította a Petőfi Baráti Kör)

---

 

 PETŐFI SÁNDOR EMLÉKMÚZEUM

A hajdani mezőváros, Szalkszentmárton központjában a református lelkészi lak, az 1767-ben emelt református templom, az iskolák valamint a volt főjegyzői ház szomszédságában áll a tekintélyes, fehérre meszelt falú, a település hajdani földesura, gróf Festetics György által 1810-ben, klasszicista stílusban épített beálló vendégfogadó és mészárszék.

A ma is impozáns épületet földesurától, majd mint állami tulajdont Szalkszentmárton község bérelte, és fogadott árendáival (subárenda) hasznosította.

Petőfi Sándor édesapja, Petrovics István Dunavecséről 1844. október 1-jén érkezett Szalkszentmártonba. Először a Duna partján lévő révcsárdát bérelte a községtől. Itteni bérlete a következő év tavaszáig tartott. Ekkor nyílt módja arra, hogy 1845 Szent György napjától árendálja a településen bent lévő vendégfogadót és mészárszéket, valamint hasznosítsa a három vendégszobát is.

Petőfi a felvidéki utazása után, 1845. július 12-én érkezett először a szülői házhoz. Ekkor született a megindítóan szép Fekete kenyér című, első szalkszentmártoni verse; egyébként költeményei alatt száztizenkétszer olvasható születési helyként Szalkszentmárton neve. Itt íródik két drámája (Zöld Marci, Tigris és hiéna) és egy regénye (A hóhér kötele).

1846. árpilis 24-én, Szent György napkor megszűnt a szülők bérlete. A családnak távoznia kellett. A távozás előtti napon azonban egy szomorú eset is történt a vendégfogadó udvarán. Árverést tartottak a Petrovics család ingóságai fölött, s ezek nagy része dobra került (melyeket az emlékmúzeum őriz). Hazánk koszorús költője pedig egyetlen parasztszekérrel költöztette szüleit a megmaradt tárgyaikkal együtt az utolsó talpraállási kísérlet színhelyére, Dömsödre.

A kocsma és mészárszék bérleti jogát Szalkszentmárton azután is fenntartotta magának, amikor a Festetics család 1825-ben eladta az egész szalkszentmártoni birtokot gróf Zichy Ferrarisnak és gróf Széchenyi Pálnak. A birtok később hitbizományokra tagolódott szét. Egy része a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába került. A több mint másfél évszázadot megért épület ellenállva a változtatási törekvéseknek, az idő folyamán csupán kevés átalakításon esett át. Eredeti funkcióját egészen 1949-ig megőrizte. Az 1950-es évek elején azonban szomorú időszak köszöntött rá. Az akkori idők szemléletmódjára jellemzően az egész épületet a begyűjtési rendszer szolgálatába állították. Ez az időszak végezte a legnagyobb pusztítást a szinte gazda nélkül maradt házon. 1969-ben az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség tervei alapján sor került az épület teljes rekonstrukciójára, aminek köszönhetően halhatatlan költőnk, Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára a volt földesúri fogadót – amely az 1845–1846. esztendőben Petőfi Sándornak és szüleinek adott otthont – 1972. szeptember 24-én emlékmúzeumként adhattak át a nagyközönség számára.

A Petőfi-ház tengelyesen kialakított ablaksora között találjuk meg az 1901-ben elhelyezett emléktáblát, amely Petőfi itteni lakásáról tudósít. A táblán lévő szöveg utolsó négy sora a költő Kecskeméten (1843) írt Jövendölés című költeményéből vett idézet, továbbá az épület végénél találjuk a mészárszék kiszolgáló ablakát. A körülötte lévő freskó hazánk egyetlen festett mészárszékcégére. A múzeum udvarán pedig a ma már ritkaságszámba menő, tíz lábon álló nyitott kocsiszín, az ún. beálló helyezkedik el, amely a vendégfogadóval egyidős.

 

Oldal: A múzeumról
Petőfi Emlékmúzeum Szalkszentmárton(ÉV MÚZEUMA 2010 KÜLÖNDÍJ) - © 2008 - 2012 - szalkmuzeum.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

EladoDomain.NET támogatásával a HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban: